A 2017/2018-as tanévben iskolánk először vett részt a Határtalanul programban: október 2. és 6. között 5 napot töltöttünk a Felvidéken és Kárpátalján. Első alkalom, így a teljesség kedvéért, hogy semmi ne maradjon ki a beszámolóból, ábécé-rendben fogok haladni. 

 a – adományok

Minden utazás, kirándulás, tábor előtt sok-sok előkészület van. Pályázni kell, a teljes utazást, programot megszervezni, megtervezni, a gyerekeket és szülőket tájékoztatni, beszerezni mindent. A mi utazásunkhoz ezek mellett hozzátartozott a kárpátaljai magyarok számára való adománygyűjtés is. A gyerekekkel napokig válogattunk, pakoltunk, sok-sok zsákot és nagy dobozt töltöttünk meg a rengeteg tartós élelmiszerrel, édességgel, ruhával, iskolaszerrel. Ezek egy része Nagydobronyba, más része Husztra került (és onnan tovább a kisebb falvakban élő magyarokhoz). Ezúton is köszönjük mindenkinek!  

 b – Borsi

Vár. II. Rákóczi Ferenc szülőhelye. Hisz a teljes program Rákóczi (és szabadságharca) nyomában járt. Borsi pedig az egyik legszürreálisabb hely, ahol jártunk. A gondnok nagy szeretettel fogadott minket, a váron is látszott, hogy fontos számára. Akkor is, ha a kiállítás eklektikus, ha a vár egy része nem ép, ha a gondnok melegítőben és kempingbiciklin érkezett, ha elképesztően hadart, és az általa elmondottak közül nem minden történelmileg hiteles. De énekelt nekünk és őszintén, hittel testvéreinek nevezett minket. Valami ilyesmiről szólt ez az egész utazás.   

 c – cél

Hisz a pályázat, a kirándulásunk célja, lényege, hogy jobban megismerjük a határainkon túl élő magyarokat és helyzetüket. Esetünkben a (Felvidéken és) Kárpátalján élőket.  

 d – Dobrony (Nagydobrony)

A legtöbbet a Nagydobronyban élőktől és élőkről tudtunk meg, hozzájuk kerültünk legközelebb az úton. A gyermekotthon, ahol két estét töltöttünk, különleges hely. Nehéz sorsú lányokat nevelnek; Ukrajnában, mégis magyarul; kevés támogatással, kevés pénzből, Isten segítségével. Saját gazdaságuk van, a lányok megtanulnak dolgozni, figyelnek egymásra, segítenek egymásnak, gondoskodnak magukról. Kedvesek és nyitottak. Gyerekek, akik szeretnek játszani, ismerkedni. Például a mi gyerekeinkkel, akikkel egy jó hangulatú játszós-beszélgetős estét töltöttek.   

 e és f – emléktáblák és fényképek

Emléktáblák, emlékművek, szobrok, várak. Skanzen, emlékpark, bunker. Rákóczi nyomában és Rákóczin kívül is – amerre épp jártunk. Beregszászon Esze Tamásé, a munkácsi várban Rákóczié, Tiszaújlakon Turul-madár. Kassa, Verecke, Ungvár. Minden és bármi, ami segíthet, hogy a gyerekek megjegyezzenek egy-egy nevet, helyet, eseményt. Rákóczit, Zrínyi Ilonát, Thökölyt; Munkácsot, Kassát, Husztot; 1686-ot, 1703-at, 1711-et (895-öt és 1920-at); felkelést, szabadságharcot, ostromot. És igen, ez így „ömlesztve” követhetetlen lett volna nekik – hiába idegenvezető, hiába történelemtanár. Épp ezért két dolgot kértünk előzetesen tőlük: 1. Rajzoljanak maguknak (minta alapján) térképet az útvonalról. Hozzák el magukkal (laminálva, hogy ne menjen tönkre), és kövessék, merre is járunk. 2. Készítsenek fényképeket az úton, majd csoportosan dolgozzák is fel, válogassák ki őket. Minden naphoz négy fotó csoportonként – élmény, látvány, történelem, irodalom. Hátha hosszú távon is megmarad valami belőle. A 7.-es történelem vizsgán nem is jött rosszul.     

 g – gyerekek

7.-ből, 8.-ból, 6.-ból. Összesen 30. Remélhetőleg sok-sok jó emlékkel.

 h – Huszt

Különleges hely, különleges élmények. A 7.-nek számonkérés is – hisz ha már Huszton járunk, miért ne mondhatnák fel Kölcsey epigrammáját a helyszínen. Persze jegyre. Fölfelé kaptatva a dombon, a faltöredék árnyékában. A 8.-osok „kibickedésével”. Ügyesek voltak.

Aztán megkeresni a címeket, ahova az adományok mennek. Egy igen morgós buszsofőrrel. Meg az ideálisnál szűkebb utcákkal, mégis nagyobb forgalommal. Sok pakolással. Lelkes fiúkkal. Morcos rendőrökkel, talpraesett idegenvezetővel. Gyerekeknek csokival, tanároknak kávéval köszönetképp.  

 i – idegenvezető

Már az előző mondatokból is kitűnhet, hogy nagyon(!) sokat számít, hogy ki kíséri a csoportot, mit tud kezdeni gyerekekkel, tanárokkal, sofőrrel, váratlan helyzetekkel és kérésekkel. Milyen az idegenvezetőnk egy olyan területen, ahol a nem magyarok közül nagyon kevéssel lehet kommunikálni más nyelven, mint ukránul. Szerencsések voltunk. A kárpátaljai idegenvezetőnk emberként és idegenvezetőként is remek volt. Itt is nagy-nagy köszönet neki!                                                                                      

j – játék

A napok utazással, városnézéssel, sétákkal teltek. Az esték viszont szabadabbak voltak. Lehetett játszani, kártyázni, társasozni. És itt megragadnám az alkalmat (az utolsót, mivel a gyerekek egy része 8.-os), hogy a társaság orra alá dörgöljem, együttesen sem tudtak legyőzni SET-ben.

 k – Kassa

Vannak olyan városok, amik kiemelkednek a programból. Kassa több okból is ilyen. Maga a város (a központ) gyönyörű, ezt láttuk több szintről és irányból – a dóm tornyától a föld alatti kriptáig; és történelmi emlékekben gazdag – elég bizonyíték a dóm és rodostói ház. Mégsem a szépsége volt a legmeghatározóbb számomra. Az egyik kedvenc emlékem az utazásról az, ahogy Rákóczi és Zrínyi Ilona szarkofágjára helyezzük a Pestről hozott koszorút. A koszorút, ami kézről (akár törött) kézre járt. Amihez az ottani hölgynek külön helyet szorítania, mert alig fért a sok koszorú, szalag és zászló mellé. Amit imával és énekkel kísérve tettünk le. Felemelő volt.   

 l – lépcső

Persze a gyerekeknek nem biztos, hogy ez volt a legmaradandóbb a dómból. Gyanítom, hogy a királylépcső a hozzá kapcsolódó történettel, a mászkálás lehetőségével, a látvánnyal érdekesebb egy gyerek számára. Vagy a toronyba vezető csigalépcső. Bár ha jobban belegondolok, a kriptához is lépcsőn mentünk le. A kassai dóm már csak ilyen lépcsős hely. 

 m – Munkács

A másik kiemelkedő helyszínünk Munkács. A vár és a várhegy miatt. A hozzánk csapódó kutyák miatt (erről még később). A kiállítások miatt. A több szint és több várudvar miatt. A tömlöc miatt. A szobornál tartott „mannequin challenge” miatt. A hely egész szelleme miatt. És amiatt, hogy itt nem csak tanítottunk, neveltünk is.

 n – ne

Azt hiszem a gyerekek, akik velünk voltak, egy életre megtanulták, hogy ne menjenek tanár elé, és ne maradjanak tanár mögé. „Tanár elöl, tanár hátul.”

 o – óvóhely

Na, az világháborús védvonal még engem is meglepett. Hisz a kirándulásunk Rákóczihoz kapcsolódott. De Kárpátalját nem annyira egyszerű meglátogatni, hogy ki lehetne hagyni látnivalókat csupán azért, mert nem kapcsolódnak a fő témánkhoz. Így került a megnéznivalók közé az Árpád-védvonal. Legalábbis egy része. Földalatti bunker és óvóhely, jól álcázva, a második világháború előtt és alatt kiépítve. Az alatt a világháború alatt, amit a gyerekek közül még senki nem tanult az utazás idején. Bár a kiállított fegyverek és föld alatt húzódó folyosók ennek ellenére is tetszettek nekik. Legalábbis a fiúknak.

 p – patak

És akkor a kivételeken tovább haladva: nem sokszor jártunk a természetben az 5 nap alatt, de amikor igen, az mindig látványos volt. A Szádelői-szurdokvölgy az első szállásunk, Szádalmás környékén található. Egy patak fut végig benne, két oldalán pedig sziklafalak emelkednek. Szép és békés hely. Legalábbis volt, amíg meg nem érkezett egy csapat gyerek, akik minden sziklára fel akartak mászni, a patakon 3 méterenként akartak átkelni, minden egyes faágon/fatörzsön/hídon, ami keresztezte a vizet, át akartak menni. A tanáraik meg azt se tudták, hova figyeljenek, kinek mit tiltsanak/engedjenek, melyik elektronikus eszközt (telefont, kamerát, fényképezőt) rakassák el, mielőtt bajuk lenne. Jelentem, nem lett. Se gyereknek, se eszköznek.   

 r – rongálás

Újabb kivétel: a Vereckei-hágó. A többszörösen szimbolikus emlékművel az egyik legszebb hely, ahol jártunk. És az egyik leghidegebb. Bár az én hátam nemcsak az eső és szél miatt borsódzott, hanem a figyelő rendőrök miatt is. Az utazásunk előtt pár nappal volt hír, hogy megrongálták az emlékművet, a rendőrök arra figyeltek, hogy ez ne ismétlődjön meg. Kárpátalján folyamatosak a kisebb-nagyobb politikai és tényleges konfliktusok az ott élő magyarok és ukránok (ruszinok) között. Nagyon furcsa hely. Hisz politikailag Ukrajnához tartozik, a határon órákig kell várni az átjutásra; földrajzilag (közlekedésben stb.) viszont eléggé elszigetelt Ukrajna többi részétől. Az autók 20-30 évesek, az utak még öregebbek, tele kátyúkkal. Mintha kicsit megállt volna az idő itt. De legalábbis lassabban halad, mint nálunk, Pesten.

 s – Sztregova

A kivételek közül itt az utolsó, a valóságban a második (Mikszáthfalva után): Alsósztregova, a Madách-kúria. Arany emlékév van, Arany János 200 éve született, így idén előnyt élvez minden olyan hely/program, ami valamennyire köthető a költőóriáshoz. Így kerültünk Madáchon keresztül Alsósztregovára, és néztük meg a parkot, valamint Madách Imre síremlékét.

 t – tehenek

Bár nem terveztem, az utazás szerves részét képezték a különböző állatok. Először is a tehenek az úton. Reggel is, délután is, elfoglalva majdnem a teljes úttestet. És a buszra nagyjából fittyet hányva. Aztán a legkülönbözőbb kutyák, akikkel a gyerekeknek mindenképp meg kellett ismerkedni, bárhol is jártunk. Meg a lovak. Meg a cicák. Meg a békák. Meg körülbelül minden, ami él és mozog – annak ellenére, hogy én mennyire félek ezektől. Örülök, hogy a gyerekek nem.   

u – újra, röviden

Az útvonalunk, programunk tehát röviden (ha a korábbiak túl kuszák lettek volna):

  1. nap: Mikszáthfalva, Alsósztregova (Madách-kúria), Rimaszombat és Rozsnyó (városnézés), szurdokvölgy, Szádalmás.
  2. nap: Kassa (dóm, rodostói ház), Borsi (vár), határátlépés, Nagydobrony.
  3. nap: a gyermekotthon, Ungvár (folyópart, vár, skanzen), Munkács (vár), újra Nagydobrony.
  4. nap: Beregszentmiklós (katély), Szolyva (emlékpark), Árpád-vonal, Vereckei-hágó, Volóc.
  5. nap: Huszt, Beregszász, Tiszaújlak, Pest.

 v – valaki kimaradt

Mielőtt lezárnám az összefoglalót, szeretném megköszönni a segítséget azoknak a (nem csak tanár) kollégáimnak, akik segítettek az előkészületekben, a lebonyolításban és a lezárásban; a tanároknak, akik velem jöttek és azoknak, akik helyettesítettek minket; a szülőknek; és persze a gyerekeknek – mert megint büszkék lehettünk rájuk.  

 z – zárszó

Zárásképp személyes mondatok jönnek. Az előkészületek során minden ilyen kirándulás előtt eljutok arra a pontra, hogy soha többet nem szervezek semmit. Aztán mégis elindulok. Alig alszom, aggódok mindenen, pörölök a gyerekekkel. Persze mellé sokat mosolygok, játszom, nevetek velük, új dolgokat látunk. És végig azt érzem, megéri. Mert egészen más történik, mint bent az iskolában a tanórákon. Velem is, a gyerekekkel is. Máshogy lesz ez közösség osztályszinten, iskolai szinten – és ebben a programban talán nemzeti szinten is.

Knotz Anikó