Mindnyájan tagjai vagyunk a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskola és Óvoda közösségének, amely január 12-én, délután 16.00-kor szentmisével ünnepli Máriának szentelt kápolnájának búcsúját.  A „szeretett tanítvány” és Jézus édesanyjának a kereszt tövében végképp szorossá váló kapcsolata az Istenre való ráhagyatkozáson, a Benne való bizalmon, a Krisztus melletti végsőkig való kitartáson, az Iránta való szereteten alapul.

Legyünk mi is tanítványok, Isten tervét elfogadó, Őáltala, Ővele, Őbenne élő, az örömhírt hirdető és élő emberek! Mert nem lehetetlen, sőt! A mi szülő-pedagógus-diák közösségünknek két nagyon „erős” pártfogója van, akik életükkel mutatják, hogy igenis lehet és érdemes krisztusian élni-halni: Betlehemben, Názáretben, Kánában, a gyógyításoknál, tanításoknál és a jeruzsálemi bevonuláskor éppúgy, mint az utolsó vacsorán, a kereszt alatt vagy a Feltámadott üres sírja mellett – azaz minden körülmények között. Hogy hogyan? Álljon itt néhány idézet a Szentírásból Máriához és Jánoshoz kapcsolódóan… olvassuk el, dobbanjon az ő lelkületükkel a szívünk, és nekünk is „menni fog”!

Mária:

„Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38)

„…és a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,35)

„Nincs boruk! … Tegyetek meg mindent, amit mond!” (Jn 2, 3-5)

János:

„Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost… és azonnal hívta őket. Azok pedig… követték őt.” (Mk 1, 19-20)

„Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.” (Jn 20,8)

„Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen.” (Jn 20,31)

Mindkettő:

„Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád!” És attól az órától magához vette őt a tanítvány.” (Jn 19, 26-27)