Bár közhelyes, de mégis: minden nagyböjt lényege ugyanaz, mégis minden nagyböjt más. Olykor - mint például idén is - erősebben, olykor kevésbé érezzük át az ima-böjt-adakozás hármasának fontosságát; néha tudatosan megtervezzük, néha „random” találjuk ki az aktuális nagyböjt számunkra érvényes hangsúlyait. Másféle ösvényeket járunk be évről évre, Isten, önmagunk és embertársaink felé egyaránt.

Életünkben is a saját, mindenki másétól különböző utunkat, keresztutunkat járjuk mindannyian, de ezek az utak csak akkor nyernek értelmet, ha Krisztus keresztútjához „közük van”: ha nem az Ő keresztútja mellett, azzal mintegy párhuzamosan haladnak, hanem minél gyakrabban becsatlakoznak abba, vagy legalább keresztezik azt. Mert így tudunk közel kerülni Jézushoz, így tud találkozni a tekintetével a tekintetünk, így lesz erőnk, bátorságunk nekünk is, hogy fel akarjunk érni a saját Golgotánkra. Mert csak így érhet célba, így nyerhet értelmet az utunk, az életünk. Így köszönthet ránk is majd nagypéntek után húsvét hajnala.         

Viczenik Anna